Mindig motoszkált bennem, hogy egy szeretetteljes, szebb világ reményében gyerekekkel foglalkozhassak, ahol az apróságoknak olyan biztonságot és alapot adjak, ami egész életükre kihatással lesz. Sokáig nem tudtam elképzelésemet, álmaimat megvalósítani, mert nem úgy alakult az életem, 1987-ben elhagytam Magyarországot. Talán e hosszú kiruccanás arra is jó volt, hogy megismerkedjek más kultúrákkal és kinyissam a szemem, máshol hogyan is élnek az emberek. Sok helyen megfordultam. Be kellett látnom, hogy csupa nyugodt, segítőkész, mosolygós ember vesz körül, s elgondolkodtam, egyben megdöbbentett, hogy a mi országunkban hihetetlen módon a negatív dolgok uralják napjainkat, ezáltal feszültek vagyunk mint fizikálisan, mint gondolatainkban. Sajnos azóta sem látok túl sok változást.

 

Közben született két gyermekem és rajtuk keresztül tapasztalatot gyüjtöttem, sokat csiszolódtam a gyermeknevelést illetően, s elmondhatom, amit elgondoltam, müködik. A visszajelzések tökéletesek voltak, azon elképzelésem, miszerint amit adsz, azt kapod vissza késöbb, teljesen helyénvaló. Vagyis "adj szép, odafigyelésben, törődésben, szeretetben gazdag napokat a csemetéknek", mert amikor felnőnek, hasonlóan viszonozzák majd vissza tetteikkel. Ez így van! Érdemes odafigyelni!

 

Igy létrehoztam Magyarország legkülönlegesebb játszóházát, s benne olyan egész napos bölcsödei, óvodai foglalkozást, hogy megvalósítsam a fent leírtakat, amiben azóta is mélyen hiszek főleg, hogy közben két gyermekem felnőtt. Gyermekeim, akik  megtapasztalták, megtanulták, akik átélték mindezt, tovább tudják adni, ami mára számomra már nem álom, akikben vakon megbízom, s akik rengeteget segítenek munkámban, törekednek arra, hogy  a nálunk lévő kis kópék minden napjaít széppé tegyék, hiszen nem feledték el a velük hasonlóképpen eltöltött ídőt.

 

Amit létrehoztam elmondhatom az életem, örömöm, hiszen én is csupa szeretetben töltöm napjaimat tanulva a csemetéktől, akik pontosan ki tudják fejezni örömüket és kiharcolják az Ő igazukat. Csodálatos ezt megtapasztalni!

 

Ezért kelek fel minden nap!

 

 

 

"Minden gyermek okos,

a legtöbb ember ostoba.

Ezt a nevelés teszi..."

 

/Deák Ferenc/

 

 

Úgy gondolom, minden embert a nevelés teszi azzá, ami lesz. Éppen ezért nem szabad abba a hibába esni, hogy az egészen pici emberkéket nem veszük kellően komolyan és elhesegetjük fülünk mellett néha, amit mondanak.

 

Persze a szülőknek az élet több területén egyszerre kell megfelelni, ami rengeteg energiát igényel. Mi viszont azért vagyunk a bölcsődében, hogy segítsük a gyerekek nevelését. Fontosnak tartom a picik bölcsödében töltött idejét, hogy minden egyes nap velük hasznosan teljen, segíthessek önállóságuk kialakulásában, hogy képesek legyenek olyan dolgokra (kézmosás, evés), amik otthon a szülőket boldoggá teszik és megkönnyítik a mindennapokat.

 

Művészeteket tanultam (festés, rajz, szobrászat stb.) és éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekekkel megszerettessük a színeket, a vonalakat. Amik első látásra kusza vonalaknak tünhetnek, azoknak igenis van mondanivalójuk, ezért igyekszem minél többet rajzolni, alkotni velük. Célom, hogy úgy indulhassanak a gyerekek az óvodába, hogy nyitottak, önállóak legyenek és a bölcsődében látott, kapott pozitív modellt vigyék tovább, hiszen a sokat emlegetett jövő generációja valójában ők, akiknek a jövőben talán minden eddiginél nagyobb és fontosabb lesz a feladatuk.

 

 

 

 

 

2008 óta dolgozom a Kópévár Játszóházban. Nagyon-nagyon szeretem, amit csinálok, rengeteget tanulok a gyerekektől. Számomra talán az a legélvezetesebb és legizgalmasabb, hogy 1-2 évesen már mindegyiknek önálló  egyénisége, határozott elképzelése van a világról.

 

Sokszor szint felnőtt módjára viselkednek, gondolkodnak, teljesen le tudnak nyűgözni egy-egy megnyilvánulásokkal. Azt szeretem ebben a munkában, hogy sosem lesz unalmas, mindig  meg lehet benne újulni. Fontosnak tartom továbbá, hogy ilyen pici korban felelősségre, önálló életvitelre tanitgassuk a gyerekeket, segítsünk nekik elkezdeni gondolkodni, érdeklődni, egymással okosan, szeretettel bánni, jól együtt lenni, együtt játszani egy csoportban, tanulni egymástól, formálni egymást, közösen megismerni és megszeretni ezt a világot. Igyekszem terelgetni őket, mind alkalmazkodásra biztatni, mind kihozni belőlük azt, ami egyéni, teret hagyni a kibontakozásra, saját céljaik, terveik, ötleteik megvalósítására. Nagyon a szívemhez  vannak nőve. A játszóház mellett Egyetemre járok, pszichológiát tanulok, illetve egy gyerekotthonban önkénteskedem.